Folyamat

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Kívülről üzentek, hogy maradjak itthon,
kint a nagyvilágban túl sok a veszély!
Örömmel fogadtam e tanácsot titkon,
s befelé fordultam. – Kell, hogy szebben élj!

Szeretettel nézem a zajló világot,
úgy döntöttem mától megértőbb leszek!
Nem tépek le többé élő kis virágot,
megölt állatokból többé nem eszek!

Tisztelem a világ többi élőlényét,
nem taposok széjjel hangyát, bogarat!
Lelkembe fogadom a Nap tiszta fényét,
s minél többet adok, annál több marad!

Megbecsülöm mától szép szülőhazámat,
az Alföld mezőit és a hegyeket.
Már csak dicsérő szó hagyja el a számat,
s elnézően nézem az embereket.

Egy anyagból gyúrtak, azonosból minket,
s mindőnk szíve mélyén ott él a csoda,
értelmeznünk kéne az emlékeinket,
minden történésnek megvolt az oka.

Mit látok a lelkem legmélyében járva,
mit takar előlem el a külvilág?
Az anyagban élek, arra koncentrálva,
és anyagnak gondol mindaz, aki lát.

Születésem után vakságra ítéltek,
hiedelem rácsok vesznek még körül,
azok tanítottak, kik maguk is féltek,
és a sötétoldal ma ennek örül.

Ha magamba lépek, kiérek a fényre,
hiszen szívem mélyén ott a szeretet.
S megértően nézek minden élő lényre,
és így Istenemmel eggyé lehetek.

Mikor eggyé válunk, nincsen mitől félnem,
a szemem kitisztul, s végre látok én!
A belső utamon csak párat kell lépnem,
s belső valóságom elindul felém.

Fordulj hát magadba, találkozhass vélem,
szeretet fakasszon mosoly-patakot!
Minél többen leszünk – hiszem és remélem –
Istenünk bennünk ölt élő alakot.

Együtt, eggyé válva, egy hangon rezegve,
földi mennyországunk magába fogad,
hisz ezért születtünk, világot teremtve,
véghez tudjunk vinni nemes dolgokat.